A keresztény élet egyik legnagyobb ajándéka a lelki család, egy közösség, ahol megtalálhatjuk a hitbeli támogatást és bátorítást. A Biblia számos helyen beszél erről a lelki kapcsolatról.

• Például a Galatákhoz írt levél azt tanítja, hogy „Egymás terhét hordozzátok” (6:2). Ez a szakasz arra ösztönzi a hívőket, hogy legyenek támogató közösség, ahol megosztják egymás terheit és örömeit, a hely ahol együtt tudnak örülni az örülőkkel és együtt tudnak sírni a sírókkal.

A Rómabeliekhez írt levél hasonlóképpen hangsúlyozza, hogy „egy test vagyunk Krisztusban” (12:4-5), és mindenki hozzájárul a közösség egészéhez különböző képességeivel és ajándékaival.

Ezek az igék alátámasztják, hogy a lelki család elengedhetetlen a keresztény hit gyakorlatában, ahol az egymás iránti szeretet és támogatás nem csupán ösztönzést jelent a személyes utunkon, hanem erősíti a közösség egészét is.

• Napi inspirációs történet:

Asztalok, ahol mindenkit szeretettel várunk

Egy kézbesítési hibából a szomszédokkal való kapcsolatteremtés és közösségteremtés módja lett. Kristin Schell a „The Turquoise Table” alapítója , amely hétköznapi emberek mozgalma, akik közösséget akarnak teremteni saját udvarukban. Tíz évvel ezelőtt férjével és négy gyermekükkel új otthonba költöztek a texasi Austinba.

Kristin tudta, hogy Isten ajándékozta neki a vendéglátás ajándékát, ezért megpróbálta felvenni a kapcsolatot új szomszédaival azáltal, hogy bibliatanulmányozásokat és játszócsoportokat szervezett. De ezekhez a tevékenységekhez előre kellett tervezni és összehangolni az ütemterveket, nem is beszélve a főzésről és a takarításról.

Egy nap Kristinnek kerti bútorra volt szüksége egy partihoz, ezért vásárolt néhány piknikasztalt. A szállítást végző sofőr tévedésből lerakott egy asztalt is az előkertjében. „A party után türkizre festettem az asztalt – ez a kedvenc színem–, és az előkertbe tettem, mindössze néhány méterre a járdától” – mondja.

MIT CSINÁL? Ez a türkiz asztal lett az a hely, ahol Kristin és a gyerekei lógtak. A tevékenységeket korábban a konyhaasztalnál végezték, most pedig elöl a piknikasztalnál. Játszottak, kézműveskedtek és falatoztak. „Szándékosan foglalkoztunk azzal, hogy hol töltjük az időnket” – mondja Kristin. „Elülső udvari emberek lettünk.” (Amerikában általában a ház előtt is van egy kisebb udvar rész, de ez – a hátsó udvarral ellenben – már nincs elkerítve az utcától)

A szomszédok elkezdtek bemutatkozni és leültek és elkezdtek ismerkedni egymással. Kristin meghívta az embereket, hogy csatlakozzanak hozzá egy kávéra vagy jeges teára. „Egyszerű módja volt a lassításnak és a másokkal való kapcsolatteremtésnek ” – mondja. A türkiz asztal hívogató volt, és közösségi érzést keltett.

A környéken dolgozó építőmunkások ebédszünetüket az asztalnál tartották. Az ott sétáló emberek leültek megpihenni. Aztán a szomszédok megkérdezték Kristint, hogy az ő családjuk is rakhatna-e egy piknikasztalt az udvarukra. 

Megszületett egy mozgalom.

MIÉRT CSINÁLJA? Az emberek gyakran haboznak meghívni másokat otthonukba. Úgy gondolják, hogy a házuk túl rendetlen, nem elég nagy, vagy nincs elég idejük. „ Perfekcionizmusunk miatt elveszíthetjük a másokkal való kapcsolatteremtés örömét” – mondja Kristin. Piknikasztala elveszi a kifogásokat – és a nyomást.

„Megtanultam, hogy a vendégszeretet nem mindig azt jelenti, hogy étkezéssel vagy nagy bulival szórakoztatjuk az embereket. A piknikasztalnál nincs más dolgom, mint megjelenni.” Tetszik neki, hogy ez lehetővé teszi számára, hogy egy kis lépést tegyen a magány enyhítése és a közösségében élő kapcsolatok kiépítése felé. „Az embereknek az a legnagyobb szükségük, hogy tudják, szeretik őket, és hogy tartozzanak valahova” – mondja.

HOGYAN CSINÁLJA? Egy évtizeddel a texasi kezdetek után, több ezer Türkiz asztal létezik az USA 50 államában és a világ 13 országában. Valójában nem mindegyik türkiz. A Fort Worth-i Texas Keresztény Egyetemen például több lila asztal található, amelyek megfelelnek a csapat színeinek. „Nem számít, milyen színű, ez egy baráti asztal ” – mondja Kristin.

VÁGJ BELE TE IS!