A Szentírásban az atyaság témája kiemelt helyet foglal el, jelentősége a családi és gyülekezeti élet számos aspektusában megmutatkozik. A családban az apa különleges felelősséget és tekintélyt visel, ez pedig párhuzamba állítható a gyülekezetben Isten által rendelt vezetőkkel (szellemi atyákkal). Ezek a vezetők, akik között megtalálhatók a lelkészek és más hittanítók, kettős feladatot látnak el: egyrészt tanítják, vezetik és formálják a rájuk bízott hívőket, másrészt pedig védelmet nyújtanak számukra.

Ez a védelem azonban nem korlátozódik csupán a lelki szükségletekre. Kiterjed a hívők fizikai szükségleteire is, így a vezetőknek (lelkészeknek) ébernek kell lenniük, hogy észre vegyék, ha valaki a közösségen belül anyagi, egészségügyi vagy más nehézségekkel küzd. Ezekben a helyzetekben a vezetőknek a rendelkezésükre álló eszközökkel és lehetőségekkel segítséget kell nyújtaniuk.

Jakab és Pál apostol írásaiban is találunk utalásokat erre a felelősségre. Ők különös hangsúlyt fektetnek arra, hogy a gyülekezet vezetőin kívül a gyülekezet tagjai is, gyakorlati segítséget is nyújtsanak a hívők számára. Az általuk írt versek szemléletesen mutatják be ezt az elvárást, rávilágítva, hogy a gyülekezetnek nem csak a lelki, hanem a mindennapi élet kihívásaiban is támogatást kell nyújtania tagjainak.

Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban,…   Jakab 1:27

Amikor tehát lehetőségünk van rá, tegyünk jót mindenkivel, de elsősorban a hitünkhöz tartozókkal. Galata 6:10

A gyülekezetnek valóban menedékvárként kellene szolgálnia, ahol a tagok nehéz időkben bizalommal fordulhatnak segítségért. Ez egyben jelentős kihívást is jelent, hiszen a gyülekezet méretéből és anyagi lehetőségeiből adódó korlátozásokat is figyelembe kell venni. Azonban lényeges, hogy a gyülekezet mindig kész legyen lelki-szellemi támaszt és vigasztalást nyújtani, és hogy az empátia soha ne haljon ki közösségéből.

Ennek érdekében fontos, hogy a gyülekezeten belül különféle szolgálatok jöjjenek létre, amelyek a rászorulókat, az elesetteket segítik. Ez lehetőséget nyújt a tagoknak, hogy aktívan részt vegyenek a közösség életében, és segítséget nyújtsanak azoknak, akiknek szükségük van rá. Ha lehetőséged van rá, érdemes bekapcsolódnod egy ilyen szolgálatba. Amennyiben a gyülekezetedben még nem létezik ilyen szolgálat, fontold meg annak beindítását. Ez lehetőséget teremt a közösség tagjainak arra, hogy közösen dolgozzanak a gyülekezet és tagjai javára, erősítve ezzel a közösség egységét és az empátia szellemét.

Napi inspirációs történet:

Szolgálat a hajléktalanok felé

Marty Rogers életét a New York állambeli Dél-Bronxban élő emberek segítésének szenteli. Ez valamikor 1975-ben vette kezdetét, amikor főiskolai hallgatóként egy hálaadásnapi vacsorát szervezett egy gyülekezethez tartozó idősek központjában. Az évek során Marty a vacsorák szervezőjévé vált.

2017-ben Trista Rivera, az Immaculate Conception Iskola tanára (ma már dékánja) felhívta, mivel a nyolcadik osztályos diákjai aggódtak a hajléktalanokért és segíteni szerettek volna. Martyt arra kérték, hogy szervezzen egy programot, amiben ők is segítenének. A kezdeményezést „Reményjárásnak” nevezték el.

A „Reményjárásokon” Marty, Patrice Owens, Trista, más oktatók és a diákok szendvicseket és vizet osztogattak a környéken, és imádkoztak az emberekért. A diákok egyszerű hálaadó imákat mondtak, és a megsegített személyek keresztnevét használták, hogy személyesebbé tegyék az imát.

Ezek a séták évente négyszer-ötször kerültek megrendezésre, a hetedik és nyolcadik osztályosok szolgálati projektjeként. A Covid-járvány kitörésekor, amikor a menedékházak bezártak, a veszélyek ellenére is hetente háromszor szerveztek Reményjárásokat.

Martyt, Jézus parancsa vezérli Máté evangéliuma 25. fejezetéből, hogy segítsen a legkiszolgáltatottabbakon. Szereti látni, hogy a diákok már fiatalon beállnak ebbe a szolgálatba. 2019 novemberében egy „Reményjárás” alkalmával egy Janelle nevű diák meghívókat osztott szét a gyülekezet hálaadásnapi vacsorájára. Egy hajléktalan férfi büszkén mutatta meg az általa kapott meghívót.

Marty rájött, hogy az ételek közösséget építenek: az étel lehetőség arra, hogy megálljanak, köszönjenek, és felemeljenek egy másik embert. 

Marty és Francine hetente háromszor 40 zacskós ebédet készítenek. Az ismert útvonalakon sok emberrel találkoznak, akiknek rendszeresen segítséget is nyújtanak. A séták a kapcsolatteremtésről szólnak

2020 tavaszán a kelet-harlemi Cristo Rey Középiskola diákjai is csatlakoztak a programhoz. Az iskola adománygyűjtést szervezett az ebédekhez szükséges eszközök beszerzéséhez, a helyi vállalkozások is hozzájárultak. 2017 óta több mint 300 diák vett részt a „Reményjárásokon”.

Ha te is szeretnél „Reményjárást” indítani a közösségedben, keress néhány hasonlóan gondolkodó barátot, akik csatlakozhatnak hozzád. Marty biztonsági okokból mindig csoportokban sétál. Egy másik ötlet: készíts táskákat alapvető kellékekkel (snack, víz, kézfertőtlenítő) és tartsd őket a kocsidban, hogy segíteni tudj azoknak, akiknek szükségük van rá.